Ha kapásból fel kellene sorolnunk tíz dolgot Ausztráliáról, szinte biztos, hogy helyet kapna a felsorolásban a bumeráng is. Az ausztrál őslakosok által használt eszközt joggal gondolhatjuk csak és kizárólag ausztrál találmánynak, pedig bizony találtak már bumerángra emlékeztető leleteket az eszkimóknál, Indiában, Dániában, sőt! a Föld legrégebbi hajítófája Hollandiából került elő…
Habár hajítófa-leleteket találtak már mindenfelé a világban, csak az ausztrál “kiadást” nevezzük bumerángnak.
Szóval, most kalandozzunk egyet Ausztráliában és nézzük meg, hogy az ausztrál bennszülöttek, az aboriginálok mire és miért is használták ezt az egyszerű, de nagyszerű eszközt.
(Kép: Wikimedia Commons)
A Bumeráng-legenda
Az ausztrál bennszülöttektől származó legenda szerint, így találták meg/fel a bumerángot:
„Az álmok idejének első napjaiban az emberek nem bírtak kiegyenesedni, mert olyan közel volt egymáshoz az ég és a föld. Ezért aztán négykézláb másztak. Az egyik bölcs öreg éppen szomját oltotta a tónál, amikor megpillantotta a vízből kiálló botot. Addig-addig ügyeskedett, amíg sikerült megkaparintania. Megpróbálta feljebb tolni vele az eget. Sikerült is felnyomnia az égboltozatot, és az emberek végre felegyenesedhettek. Ám a nagy teher alatt a bot meghajlott. Az öreg eldobta, de a bot visszarepült. Megint eldobta, újból visszaszállt. Tetszett az öregnek a dolog: örült, hogy ilyen hűséges társra lelt, ezért megtartotta, és bumerángnak nevezte el.”
Forrás: Wikipedia
Bou-mar-rang
Az általános vélekedéssel ellentétben, a hajítófának több neve is volt, nemcsak a köztudatben létező bumeráng. Az európaiak megjelenése előtt több száz nyelvjárás létezett Ausztráliában és ezek mindegyikének volt kifejezése a hajítófára. 1822-ben jelent meg az első leírás a bumerángról, amely az egyik bennszülött nyelv, a ‘Dharug’ ‘bou-mar-rang’ szavából ered. Ezt a szót vette át – a legenda szerint – az ausztrál kontinenst feltérképező James Cook kapitány és minden hajítófát egy kalap alá véve, bumerángnak nevezett el.
(Kép: Wikimedia Commons/National Museum of Australia)
Cook kapitány azonban tévedett: az ausztrál bennszülöttek által használt eszköznek két típusa létezik: a visszatérő bumeráng és a nem-visszatérő hajítófa. A különböző fafajokból készült eszköznek számos változata készült, a vadászati cél mellett készítettek olyan díszes bumerángokat, amelyek hangszerként funkcionáltak, és voltak, amelyeket inkább (gyökerek, gumók) kiásásához használtak.
Ahogyan az is tévedés, hogy a visszatérő bumeránggal vadászták le az állatokat, úgy, hogy az röptében sebesítette meg a kiszemelt zsákmányt. Az aboriginálok a visszatérő bumeránggal felzavarták a magas fűben megbújó, pihenő zsákmányállatot, amit a nehezebb, nem-visszatérő hajítófával megcélozva ejtettek el.
Sőt! 2014-ben jött egy fontos és hatalmas felfedezés: egy 1200-as években elhunyt őslakos csontvázának vizsgálata során nyert bizonyítást, amit a kutatók addig csak sejtettek: már jóval a fehér ember megjelenése előtt előfordultak villongások a különböző bennszülött közösségek között és egy ilyen összetűzésben esett el egy harci bumeránggal reá mért halálos ütés következtében a 2014-ben megtalált őslakos is. Erről bővebben a Múlt-Kor történelmi folyóirat online felületén lehet olvasni. Szóval, az aboriginálok még harcászati célokra is készítettek bumerángokat.
Fából készült, visszatérő bumeráng
(kép: Wikipedia)
Egy vissza nem térő, vadászatra használt hajítófa, angolul hunting boomerang (kép: aboriginalartstore.com.au)
Az aboriginalartstore.com.au portál kínálatában szereplő egyik bumerángnál olvasható, hogy a bennszülöttek úgy vadásztak emura a hajítófával, hogy fűvel álcázták magukat, a hajítófát magasra tartották, ami távolról úgy nézett ki mint az emu nyaka, feje és csőre és így merészkedtek egyre közelebb és közelebb az emuhoz vagy az emucsapathoz. Amikor már biztos dobótávolságra kerültek az emu(k)tól, akkor a hajítófával egy jól célzott dobást adtak a kiszemelt madárra.
TUDTAD?! Az emu nemcsak egy ausztrál futómadár, állatkertekben látható díszmadár, hanem egy sokrétű haszonállat is. Szerte a világban, így Magyarországon is tenyésztik húsáért, zsírjáért, bőréért, tolláért, tojásáért. Ha szeretnél erről bővebben olvasni, látogass el társoldalunkra, a magyaremu.hu-ra.
(kép: magyaremu.hu)
Akkor most visszajön, vagy nem jön vissza a bumeráng?!
Ha az alábbi videó nyitóképén lévő úr kezében lévő eredeti, Aboriginal bumerángra gondolunk, az visszatér, feltéve ha jó a dobótechnika. (Persze, ma már kaphatóak olyan profi módon megalkotott modern bumerángok is, amelyek szintén visszatérnek az eldobás helyére.)
A bumeráng pályáját és a visszatérésének sikerességét mechanikai és aerodinamikai törvények határozzák meg, persze, amikről az őslakosoknak sem volt még fogalmuk akkor, mégis megalkották ezt az egyszerű, de nagyszerű eszközt. A bumeráng a „szárnya” révén emelkedik a magasba, a könnyű súlyából adódóan tud lebegni, a pörgő mozgás adja a stabilitást és végül az emelkedő és forgó mozgás kombinációjának köszönhetően tér vissza az eldobójához (vagy legalábbis megközelíti). Majdnem függőlegesen eldobva, vízszintesen tér vissza.
Ám, hogy ne csak írjak róla, íme egy nagyon érdekes videó a különféle aboriginal bumerángokról, funkciójukról, elhajítási módjukról és megnézhetitek melyik hogy repül (már amelyiknek az a dolga, hogy repüljön).
Remélem, tetszett ez a kis összeállítás, hamarosan újabb ausztrál érdekességről írok Nektek!
Szerző: Bárány Zsófia
A cikkhez felhasznált forrás:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Bumer%C3%A1ng
https://en.wikipedia.org/wiki/Boomerang
